1/2 kép
A Sound Blaster hangkártyák mindig is vezető szerepet játszottak a számítógépes audio szórakoztatásban. Az olyan újítások, mint az EAX, annyira népszerűnek bizonyultak – és jól értékesítettek –, hogy gyorsan elfogadott szabványokká váltak, így a rivális hangkártya-tervezők vagy követték a Creative példáját, csökkentették áraikat, vagy (gyakrabban) feladták.
Mint ilyen, a modern alaplapokba épített hangchipeket leszámítva alig van mainstream verseny a legújabb Sound Blasterért. Ezek térhatású hangkimeneteket kínálnak, és sokan magas specifikációjú digitális-analóg átalakítókat használnak a lenyűgöző hanghűség érdekében. Tehát van-e még szükség dedikált hangkártyára egy modern számítógépben, és ha igen, elég jó-e ahhoz, hogy igazolja, hogy közel 100 fontot költsön?
Az X-Fi XtremeMusic sok hasonlóságot mutat az általa helyettesített Audigy sorozattal, de vannak meglepő különbségek. Csalódást okozó, hogy a szoftvercsomag teljesen eltűnt; nincsenek mellékelt játékok és még mindig nincs DVD-lejátszó szoftver, bár az illesztőprogram képes dekódolni a Dolby Digital EX és a DTS ES hangsávokat 6.1-es térhatású hangzáshoz bármely olyan DVD-lejátszó szoftverrel, amely S/PDIF adatfolyamként képes a hangot kiadni.
Az aljzatok gyűjteménye is csökkent, a külön vonal, a mikrofon és a koaxiális S/PDIF bemenetek immár egy többcélú aljzatba kerültek. A FireWire port is eltűnt. Ehelyett van egy szabadalmaztatott csatlakozó, amely az X-Fi I/O konzol csatlakoztatására szolgál – egy kiszakítódoboz különféle extra csatlakozásokkal és vezérlőkkel, amely az X-Fi Elite Pro csomaghoz tartozik (235 GBP áfával). A korábbi Sound Blasterekhez hasonlóan a platina verzió (körülbelül 130 GBP áfával) is elérhető extra csatlakozókkal, amelyek egy 5,25 hüvelykes meghajtórekeszben helyezkednek el. Van még egy X-Fi Fatal1ty FPS (155 GBP áfával), amely megegyezik a platina verzióval, de 64 MB RAM-mal rendelkezik a kompatibilis játékokban használható hangminták tárolására, amikor és amikor azok megjelennek.
Maga a PCI-kártya új processzorral rendelkezik, amely a Creative állítása szerint 24-szer erősebb, mint az Audigy chipje. Ennek számos következménye van. A korábbi Sound Blaster kártyákat kritizálták amiatt, hogy a belső és külső hangjelek szinkronizálására a mintavételezési frekvencia konverzióra (SRC) támaszkodtak – ez a folyamat kvantálási hibák beiktatásával csökkentette a kártyák egyébként kiváló hanghűségét. Az X-Fi továbbra is ugyanerre a célra használja az SRC-t, de feldolgozási teljesítményének körülbelül 70 százalékát kiváló minőségű SRC-algoritmusok végrehajtására fordítják. A Creative azt állítja, hogy SRC-je 44,1 kHz-es jeleket képes 48 kHz-re konvertálni, -135 dB összharmonikus torzítás mellett. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az SRC teljesen átlátszó.
Az Audigy 2 bemutatta a DVD-Audio lejátszást a számítógépen. A formátum 5.1-es térhatású hangot kínál 24 bites, 96 kHz-en – ez jelentős előrelépés a CD sztereó 44,1 kHz-es, 16 bites hangjához (vagy a Dolby Digital 20 bites, 48 kHz-es hangjához, veszteséges tömörítéssel). A DVD-Audio formátum azonban még nem tett nagy hatást – úgy tűnik, a hallgatók elégedettek a CD-vel és még a tömörített formátumokkal, például az MP3-mal is. Ezért a Creative ezúttal megpróbálta javítani a meglévő formátumok lejátszási minőségét. A CMSS 3D a sztereó forrásokat térhangzássá alakítja, akár virtuális térhatásként fejhallgatón vagy sztereó hangszórókon keresztül, akár valódi upmixként a surround hangsugárzókon. Ugyanezeket a technikákat alkalmazzák a térhatású játék hatásának megteremtésére fejhallgatón vagy sztereó hangszórókon. Ez nem új ötlet, de a továbbfejlesztett algoritmusok lenyűgöző eredményeket adnak. Ez a feldolgozás azonban némileg veszélyezteti a tisztaságot, és a puristák elkerülhetetlenül gusztustalannak fogják találni a koncepciót.