Megjelenítéskezelő vagy „bejelentkezési kezelő” egy olyan eszköz, amely elindítja a rendszer megjelenítési szerverét. Nem szabad összekeverni magát az asztalt és a megjelenítéskezelőt, mivel az utóbbi csak a felhasználónév és jelszó elfogadásáért és a felhasználónév megjelenítéséért felelős.
A megjelenítéskezelő által végzett munka nagy része észrevétlen marad, és gyakran csak az „üdvözlő” (bejelentkezési ablak) részét fogja látni az eszközben. Ezért nem mindig könnyű kiválasztani a legjobbat.
Ebben a cikkben megvizsgálunk két nagyon népszerű asztali kezelőt, az SDDM-et és a GDM-et, hogy segítsünk eldönteni, melyik illik jobban hozzád.
Mi az a GDM?
A GDM a Gnome alapértelmezett kijelzőkezelője, és kompatibilis az X-szel és a Wayland-del. A GDM segítségével anélkül használhatja az X Window System-et, hogy szerkesztenie kellene a konfigurációs fájlt vagy bármilyen műveletet kellene végrehajtania a parancssorban. Egyesek számára ez jobb választás, mint az X alapértelmezett XDM kijelzőkezelője, amely megköveteli a konfiguráció szerkesztését.
Ez a kijelzőkezelő néhány nagyszerű funkcióval rendelkezik. Támogatja az automatikus naplózást, az egyéni munkameneteket, a jelszó nélküli bejelentkezést és a felhasználói listák elrejtését. A 2.38.0-s verzióig a GDM különféle tervezési témákat támogatott. A későbbi példányok azonban nem támogatják ezt a funkciót.
A programnak van egy sor érdekes összetevője is. Például a Chooser egy olyan eszköz, amely egy távoli gazdagépet választ ki a képernyő távoli kezelésére a csatolt kijelzőn. Ezenkívül van egy csatlakoztatható hitelesítési modul (PAM) és egy X Display Manager Control Protocol (XDMCP) is.
Fontos megjegyezni, hogy az Ubuntu nemrég teljesen átváltott a Gnome-ra, és alapértelmezés szerint a GDM3 asztali kezelőt használja. Ha az Ubuntu használatát tervezi, valószínűleg a legjobb a GDM használata, mivel több fejlesztési erőfeszítésre lehet szükség, hogy a lehető legjobban kompatibilis legyen.
Mi az SDDM?
Az SDDM egy új megjelenítési kezelő, amely a Wayland-del és az X-szel is kompatibilis. A KDE, egy nemzetközi ingyenes szoftverközösség az SDDM-et választotta ki a többi képernyőkezelő közül a KDE Plasma 5 alapértelmezett megjelenítési kezelőjeként.
Az a tény, hogy a KDM ezt választotta saját képernyőkezelőjének, bizonyítja az SDDM megbízhatóságát. A KDE, a Fedora és az LXQt mellett a fejlesztők az SDDM-et is választották alapértelmezett megjelenítéskezelőnek.
Ez a szoftver kompatibilis a QML témájával. Noha ez általában pozitívum, azoknak, akik nem ismerik eléggé a QML-t, nehézséget okozhat a felület testreszabása. A többi beállítási lehetőség azonban egyszerű.
Az SDDM beállításához csak szerkesztenie kell egy fájlt (etc/sddm.conf). A fájl szerkesztése lehetővé teszi az automatikus bejelentkezés engedélyezését vagy letiltását, annak eldöntését, hogy mely felhasználók jelenjenek meg a bejelentkezési ablakban (üdvözlő), válassz egy témát, és kapcsold be a Num lock funkciót. Ha Ön KDE-felhasználó, a rendszerbeállítások között talál egy SDDM-config-editort, amely megkönnyíti ezeket a módosításokat.
GDM vs. SSDM: Head to Head
Mind a GDM, mind az SSDM rendelkezik X és Wayland támogatással, és megbízható kijelzőkezelők. Az egyiket az Ubuntu bízza meg, míg a másik a KDE-től, a Fedorától és az LXQt-től kapja a jelzést.
Ami a funkciókat illeti, az SSDM-nek valamivel jobb felhasználói felülete lehet. Támogatja a videókat, GIF-fájlokat, hangot és QML-animációkat. A GDM felhasználói felülete sokkal egyszerűbb, és szépen integrálható más Gnome disztribúciókkal, de hiányzik az esztétika.
Pozitívum, hogy a GDM sokkal könnyebben testreszabható. Csak tudnod kell, mely fájlok testreszabhatók, és sokat tehetsz vele. Könnyű váltani a környezetek között, de mindig a Gnome-ot kell használnia, ha azt szeretné, hogy jól működjön.
Ezenkívül a GDM minden asztali számítógéppel jól működik, ami az SDDM esetében nem mondható el. Ennek az az oka, hogy az SDDM nem indítja el a Gnome kulcstartót bejelentkezéskor, míg a GDM alapértelmezés szerint ezt teszi.
Ítélet
Összességében az SDDM jelenleg valamivel jobb besorolású, mint a GDM, de nincs nagy különbség a kettő között. Ez leginkább attól függ, hogy mennyire jártas egy bizonyos jelölőnyelvben (SDDM esetében QML), és hogy egy könnyen testreszabható kezelőt részesít-e előnyben (GDM esetében). Mindkettő nagyon jól működik, és néhány legnépszerűbb Linux disztribúció alapértelmezett grafikus megjelenítési kezelője.
Szóval melyik kap rábólintást és miért? SDDM vagy GDM? Ossza meg választásait az alábbi megjegyzésekben.